Felszámolás, felszámolási eljárás

A felszámolás vagy felszámolási eljárás arra szolgál, ha egy adós cégtől a hitelező nem tudja behajtani a követelését, mert az adós fizetésképtelen, az adós jogutód nélküli megszűnésével (megszüntetésével) együtt a hitelező kezdeményezi az adósságnak az adós vagyonából történő kielégítését, rendezését. Lényegében ez is az egyik alapvető különbség a csődeljárás és a felszámolási eljárás között, hogy míg a csődeljárásban az adós fizetésképtelenségi helyzete várható, addig a felszámolási eljárásban már kiderült, hogy az adós fizetésképtelen (erről itt írtunk részletesen).

Nagyon egyszerűen a felszámolást akkor lehet (és érdemes) megindítani, ha az adós nem képes fizetni (a szerződés vagy egyébként a számla szerint), ugyanakkor van valamilyen vagyona (hiszen különben a fizetésképtelenség megállapítását követően nem jut egyről a kettőre a hitelező.

A felszámolás(i eljárás) első lépcsője tehát a fizetésképtelenség. A fizetésképtelenség (és főként annak megállapítása) nem egyszerű jogi fogalom, itt írtunk róla részletesen.

A fizetésképtelenség megállapítását követően (tehát tegyük fel, hogy a bíróság megállapította a fizetésképtelenséget) a bíróság kirendeli a felszámolót (ezt egy a felszámolói névjegyzékből automatikus és véletlenszerű kiválasztással állapítja meg), a felszámoló pedig felszámolóbiztost jelöl ki a felszámolási eljárás lefolytatására. A bíróság a felszámoló kijelöléséről és a felszámolás elrendeléséről szóló végzést közzéteszi a Cégközlönyben. A felszámolás elrendeléséről ezen kívül a bíróság értesíti a NAV-ot, a székhely szerinti önkormányzati adóhatóságot, illetve több olyan szervet, amelyek bármilyen módon kapcsolódhatnak a felszámolással érintett adóssal (nyugdíjfolyósítótól az földhivatalon át az állami foglalkoztatási szervig több hivatal lehet ilyen).

A felszámoló feladata először is a vagyon vizsgálata, másodlagosan annak megőrzése, ennek érdekében vagy ezt elősegítendő a felszámolás alatt álló szervezet vezetője záróleltárt készít a felszámolás kezdetén (a nap, amikor az azt elrendelő végzés jogerőssé válik), beszámolót készít az iratokat is leltározza, selejtezi. Ezen kívül a felszámoló a felszámolás alatt álló adós fennálló esedékes követeléseit behajtja és a vagyont értékesíti. Az értékesítésnek transzparensnek kell lennie a hitelezők felé és magát az értékesítést a felszámoló nyílt árverésen teheti meg.

A hitelezői igények

Az eljárás menetében különös tekintettel kell lenni a hitelezői igényekre, hiszen a hitelezők igényeinek kielégítéséről szól az egész felszámolási eljárás, épp ez a lényege. Azzal, hogy ki minősül hitelezőnek vagy hogy milyen hitelezői igényeket különböztethetünk meg, ebben a bejegyzésben nem foglalkozunk (de ez is megérne egy misét, hiszen a Cégközlönyben való közzététel során a hitelezőknek szóló felhívásban a zálogjogosultakat, a bizományosokat is beleérti), legyen elég annyi, hogy felszámolás elrendelését követően a hitelezőknek jelentkezniük kell (40 napon belül) a felszámolónál. Hiszen az egy dolog, hogy egy (vagy több) hitelező megindította az eljárást, ugyanakkor több olyan hitelező is van (lehet), akinek további követelései vannak az adóssal szemben.

Miután tehát a felszámoló (és az adós szervezet vezetője) elvégezték a vagyon leltározását, és a hitelezők bejelentkezésének ideje lejárt, a felszámolási eljárás során zárómérleg készítése következik. Ezt a bíróság a vagyonfelosztási javaslattal megküldi a hitelezőknek, akik nyilatkozhatnak arra (kifogással élhetnek). A vagyonból a Csődtörvényben meghatározott sorrendben kielégíti a hitelezőket. A sorrenddel kapcsolatos írásunkat itt találjátok.

További kérdések az alábbi elérhetőségeken állunk rendelkezésre: mark@kolejanisz.hu, 06303736401

Megosztás

Facebook
Twitter
Nyomtatás
E-mail

További cikkek