2017. 11. 24. Emma

Ironman Hawaii!

2017. október 22. 10:05 - Weöres Szabolcs
Ironman Hawaii!

"Az életben csak olyan dolgokat csinálj, aminek semmi értelme, de azt nagyon komolyan"   

 

Öt nappal a verseny utàn még mindig azt hiszem, hogy csak álmodtam de ahogy kezdem vegiggondolni az elmúlt évemet azt kell, hogy mondjam: Nem álmodtam, hanem megcsináltam! Legutóbb ott hagytam abba, hogy Klagenfurt 9:12 PB, 2. Hely, Hawaii slot abszolút 32..... Az is egy olyan eredmény volt számomra amit meg tudtam volna izlelegetni, élvezni nagyon sokáig. De nem lehetett, mert az idő es Hawaii nem vár! Két hét pihit adtam magamnak, ami nekem nagyon kevés, mert egy projektes versenyző vagyok, szétcsapom magam aztán nagy pihi és épitkezés 0-ról. 

  A legnehezebb az volt,hogy megfogalmazzam magamnak, mit várok a Hawaii versenytől? Jó eredményt? Jó időt? Csak turázzam végig és élvezzem? A környezetem mondta a közhelyeket, hogy a lényeg hogy élvezd! Ha jobban belegondolok kevés nagyobb marhaság van, mint egy ironmant élvezni! Ezt a versenyt csak úgy lehet élvezni ha az ember flowban versenyzik. Flowba meg csak akkor kerülhet ha fizikálisan és mentálisan is tökéletesen felkészült. Feledat adva van:hosszú szezon vegen újra csúcsformaba kerülni! Elkezdtem az edzéseket szépen szorgalmasan egyiket a másik után. Wattok, idők, pulzus, egész jók voltak de az energia szintemet ennek ellenére nagyon alacsonynak éreztem, nem volt az az érzés mint a tavaszi alapozas után,hogy alig várom hogy versenyezzek. Ezért úgy döntottem nem is versenyzem Hawaiig ha nem jön meg a kedvem. Minden ment a megszokott rendben de valami megis hiányzott. Valamivel fel kell rázni ezt a felkészülést is!!! Egy profi mindig megtalalja,hogy miben fejlödhet! Ez teszi az egészet izgalmassa. Fejben döl el, motiváció, energiaszint stb..... Ekkor ugrott be, sportpszihológus!!!!  Nem sokat vártam rögtön felhívtam Vura Mártit aki több tucat olimpiai aranyhoz segítette a magyar sportólokat. Már a beszélgetes után is energikusabbnak ereztem magam és alig vártam hogy találkozzunk. Nem tartozom a fejben gyenge versenyzők közé de döbbenet, hogy mennyit hozza tud tenni egy szakember a mentális felkeszüléshez. Csak gondoljunk bele, mennyit hallotuk mar, hogy a 70-80% fejben dől el! Úszóedző van, futóedző van, bringásedző van, és fejedző??? Hát most mar az is van! Gyönyörüen kezdett kikristályosodni, hogy mit akarok mi a cél miert megyek Hawaiira! 
 
 
A cél egy erős összeszedett részletesen kidolgozott verseny. Alázatos versenyzés, nagy respekt a pályának, nagy tisztelet a sziget erőinek. Az idő és számok teljesen érdektelenek. A szigeten rejlő erőkkel kell tudni azonosulni, legyőzni nem lehet őket tehat alkalmazkodni és megbarátkozni kell veluk. Márti mondta, Szabi ki kell találnod hogy mi a jó a lávasivatagban, különben nem jutsz át rajta. A versenyt ennek jegyében szépen végigvettuk az úszáson bringán futáson depozáson keresztül. Mindent részekre bontottunk, átgondoltuk a lehetséges holtpontokat, nehézségeket. Összeállt a kép kezdödhetett a mental tréning! Ez egy autogen tréning ahol fejben végigcsináljuk az egész versenyt. Ezt rengetegszer gyakoroltam a verseny elött. Volt, hogy csak az úszást, a rajtot, vagy bringát, vagy futás első részét, vagy a lávasivatagot.... Az edzések persze mentek ahogy kell. Ott csak arra koncentráltam, hogy megússzam sérülés és baleset nélkul. Az utolsó bringás edzésre már ki se mentem babonából, inkább görgön csináltam meg. Jó volt ebben az időszakban, hogy most már legalizáltan edzhettem és a családom is maximalisan támogatott. Klagenfurt elött senkinek, még a saját családomnak sem mertem elmondani,hogy mire keszulok. Az edzeseim felét titokban, lopott időböl csináltam. Persze rengeteg dolog jött pluszba, az utazás szervezés, felszerelés, mecénások szponzorok keresese stb.. A végén már alig vártam, hogy megérkezzem és csak a versenyre tudjak koncentrálni. Csak, hogy a helyzet fokozodjon az utázas elött pár nappal kifogyott a wattmérömböl az elem, amit csak a gyárban tudnak cserélni! Felhivtam az srm céget elmondtam a szitut és voltak olyan rendesek, hogy küldtek egy teljesen új wattmérot 100%ig bizalom alapján, hogy a régit visszaküldöm! Ezek a dolgok nem véletlenek, nagyon jó figyelmeztetések, hogy a versenyre koncentráljak és ne minden másra.
 
 
 
Az utazás ilyen messzire mindig tartogat valami meglepit. Ezúttal minden simán ment leszámitva, hogy a bringám nem érkezett meg a többi csomagommal. De nem aggodtam, mert sok bringa lemaradt a San Franciscoi reptéren. Másnap délután kihoztak szállásomra épségben sértetlenul. Az első napot egy átmozgato pályabejáró úszoóedzéssel kezdtem, könnyedén lazán. A mezőny nagyrésze már ott volt Konan, mindenhol triatlonosok bármerre néz az ember. Nem is akármilyenek, mindenki szépen és gyorsan fut, jól teker és szépen úszik. Egyszóval brutál erősnek tünik itt mindenki. Ezt én nehezen viselem ezért nem nagyon szeretek sokkal a verseny elött megérkezni és azon filozni,hogy vajon az az xy mennyit tud. Most is igyekeztem magammal foglalkozni és azokat az edzéseket csinálni mint amit otthon szoktam verseny elott, lesza..m, hogy ki hány percbe fut az Ali drive-on...Nagyon nehéz ez a verseny elötti hét, hozzátenni már nem sokat lehet, de elrontani még igen! Közben megérerkezett a családom is ami tudtam, hogy sok erőt fog adni a versenyen, de nem könnyiti meg a verseny elötti öszpontositast. Igy útólag látom,hogy mennyire feszült voltam. Nehéz volt kizárni a környezetet, és csak az eltervezett versenyforgatokönyvre gondolni. Utolsó átmozgató bringázas Balazskával, megyünk fel egy emelkedön és durranás, aztán meg sziszeges! Defektet kaptam! Hurrá ezen is túl vagyunk gondoltam. Persze azert nem ilyen egyszerű, mert kellet találni valakit aki fel tudja ragasztani a tarcsi gumimat. De a sors velem volt,  a Bora csapat egyik beugro szerelőjéhez vitt, akinek a bringam is ismerős volt és szives örömest felragasztotta a gumimat.
Most mar tényleg nem sok van a rajtig. A verseny elötti partyra én nem mentem el, nem akartam, hogy az energiavámpirok leszivjanak. A rajt elötti délután bedepoztam. A depoba menet Mark Allen bészélt, mindenki selfizgetett vele, én is gondoltam rá, de egyszerűen nem bírtam elővenni a telomat, annyira a versenyre figyeltem és, hogy minden rendben legyen a depoban. Egy mondat azomban belem égett Mark Allen szavaibol: there is so much power and sense in this island.... Igen ezt pontosan igy sejtem én is! 
 
 
  Depozas után irány a szállas, vacsi pihi és még egyszer mindent átgondolni. A jól bevált motivációs vizes tetkok most sem maradtak ki a harci szettbol. Ezúttal a négy őselem (tűz,víz,levegő,föld) kerultek az alkaromra no meg egy "egy vagyok az erővel az erő velem van" felirat. Gyermekeim kivánságára a régi tetkokat is felraktuk a mez ala.  Másnap 4:45 kor rajtszámragasztással kezdödött a móka. Aztán irány a depo, gumik felfújnak kulacsok, cipő, sótabik felrakása. Aztan rövid kocogás Balázskával. Kölcsönpapírral még rágugoltunk mindketten egy lávaköre aztán irány vissza a rajt. A profik mar úton voltak amikor beálltunk a rajtba.  Durva érzes volt, 1700 ember a vonal mögött. Szörfdeszkások eveztek fel alá és próbaltak a vonal mögött tartani az addigra mar teljesen felspannolt adrenalinnal teli tömeget. Az elsősorban voltam es igyekeztem kis helyet tartani magam körül, de lelkileg felkészültem, hogy nem úszom meg hasbarugás nélkül a rajtot. Az utolsó 40 masodpercben mar a szörfösök arcán is látszott a félelem, mint a rohamrendörökén a tüntetéskor. A hosszú tengeri hullámok meg komotosan mozgattak az egész tömeget, hol jobbra hol balra. Eldördült az ágyú, a szörfösök beforditottak a deszkájukat, a mezöny elindult. Egy emberi erővel hajtott óriásmosógép volt az egesz öböl. Boly helyezkedes, lábviz, utazósebesseg, ezekre próbáltam koncentrálni, de  ehelyett egy pofon jobbról, egy balról. Hosszú tempo, jó technika, forog a vál, ehelyett egy nagy hullám ami majdnem felborit. Ennek ellenére azért sikerült hosszabb szakaszokat egyenletesen úszni, de egy kis kihagyás és jött egy pofon vagy hasbarugás. Durván hangzik, az is volt végig, de erre szamítottam, tehat minden terv szerint ment, és az extrém bunyokat leszámítva nagyon élveztem az uszast.
 
 
  A vége fele mondtam is magamnak, hogy meg se nézem az idöt ez egy jó úszás volt és kesz. A speaker szavait azert elcsíptem és tudtam, hogy 1 óra körül úsztam. A depon egyenletesen, lendületesen de nem kapkodva mentem át. Zuhanyt napkrémet nem hagytam ki én se. Nagyon óvatosan kezdtem a bringát, talan túlságosan is. Az első szakaszon a kuakini hwy-n  egy nagy boly volt az egész mezőny. Be voltam rezelve, hogy ebböl rögtön bünti lesz. Kerestem a helyem de  feleslegesen, mert hely az nem volt. Nem is törödött itt senki a bollyal egészen az autópályáig. Ott kezdett rendezödni a helyzet, megjelentek a motorosok es osztottak is a büntiket rendesen. Pulzus megnyugtatasa, egyenletes wattok és fordulat, ezek jártak a fejemben. No meg a frissités! Ettöl féltem a legjobban, mert edzéseken 20 perc atmozgatas után is teljesen átázott polóval értem vissza, az volt az érzesem ha egy nyitott slag folyamatosan a szamban lenne akkor is folyadék deficitem lenne. Tudtam, hogy csak úgy érhetek célba ha ezt a kérdest meg tudom oldani. A bringán 20 sótabletta, és minden frissitőállomáson két viz, egy izokulacs volt az adag.  A bringapályáról sokat hallotam a verseny elött, de nem igazan érdekelt, hogy ki mit mond. Mindenki a sajat félelmeit mondta el úgy ahogy azt megélte. Tudtam, hogy nem könnyü, de kit erdekel, nekem van tervem. Olyan lesz ahogy azt én elkepzeltem, ha meg nem akkor majd olyannak látom és kesz. Első harmad, jó tempo frissités, jó helyezkedés, Hawira felfelé stabil egyenletes wattok, nem elszálni, Hawiirol lefelé élvezni a szelet, szörfözni, finoman ráfeküdni a pöffökre, minimális kormányzás testel irányitani a bringát hagyni hogy vigyen a szél. Utolsó harmad oldalszembeszél hullámvasúton a lávasivatagban. Ritmus ritmus ritmus! Itt sikerült összeállnom egy sráccal, aki nagyon jó ritmust ment, okosan egyenletesen. A bolyozas szabályait felrúgtam, amikor jött valaki és be állt közénk, mert úgy gondolta van hely bőven.
 
 
  Akkor nem visszamaradtam, hanem odamentem a betolakodó mellé, és rákiabáltam, hogy helyedre! Vagy elöre vagy mögém. Müködött! Igy szabályos távolságon tudtuk folytatni a menetet. Ez így ment a depoig. A depoban amikor leszálltam a bringáról úgy ereztem, felforrtam! Borzasztó meleg volt. Nem kapkodtam, neztem hogy van-e frissités a depoban, de nem volt. Irány a pálya! 
 
 
  A futást négy részre osztottam fejben, 8 kili az Alin, 8 kili vissza, 13 az Energy Labig és 13 vissza. Az első 16 km közönség elött megy, a többi 26 már a szurkoloknak is túl meleg lenne. Az első szakaszon jó volt hallani a gyerköceim szurkolását és látni a jópofa feliratokat amit az aszfaltra festettek. De ennek ellenére visszafogott tempot max 4:50es iramot engedtem a labaknak. Ez volt beprogramozva. A tempo nem viselt meg, többször hallottam a pálya széléröl: nice run good pacing.  Ez jó visszajelzés volt, hogy minden terv szerint megy és még én irányítom az eseményeket. Minden frissitőnél megálltam, jég, szivacs, víz, izo .. Semmit nem hagytam ki. Jól haladtam minden rendben ment, de tudtam, hogy a futás igazából 16nál kezdödik. A Palani Roadon felfelé még pacsiztam egyet a családdal aztán jött a feketeleves. (Kicsit megkövült de még nem hűlt ki). Itt az ember teljesen egyedül marad és mint a sivatagban oázisrol oázisra (frissitőállomás) próbal eljutni. A tempom kezdett lassulni, de nem volt vészes, nem érdekelt arra koncentráltam, hogy futómozgással folyamatosan haladjak, ne álljak meg, ne essen szét a mozgásom. Kétszer 13 km, két átlagos edzes, ennyi van meg hátra.
 
 
  Itt már egyre mélyebbre kellet nyúlni mentálisan, nézegettem a négy őselemet a karomon, próbáltam elhitetni magammal, hogy ezek az erők velem vannak, nem néztem semerre, csak a sapkám simlijét amit Ziti lányom festet ki, a mentalozott kép jobb volt, mint a realitás. Ilyesztő lett volna bár merre nezni, minden végtelennek tűnt volna. Így meg ment a film a fejemben, amit már annyiszor láttam és tudtam, mi fog következni és hogy happy end a vége.  Ahogy V. Márti is mondta, ne foglalkozz semmivel, csináld majd a végen sirunk vagy nevetünk, (de mindig nevetünk :-) ). Szép lassan mentek, hol a mérföldek, hol a kilóméterek, mikor melyik volt a szimpatikusabb. Az autópályáról az út pokolba vezetet, a hirhedt Energy Lab következett, ez egy hőkatlan, ahol még egy pár fokkal melegebb van, az egyetlen jó benne, hogy itt a forditó és innen már a "home run" kovetkezik. Itt teljes robot módba kapcsol az ember, jobb láb, bal láb, jobb láb bal láb. Amikor újra az autópályára értem jott a 7 mérfoldes tábla! Tudtam én, hogy ravasz dolog a mérföld de akkor is csak hét és nem tizenegy, mint a kilóméter. Éreztem hogy meglehet már innen, kifelé megyek, de koncentrálni kell. Körülöttem egyre több volt a sétáló, ami azt jelezte, hogy barmelyik percben jöhet a fal. Az utolsó rész olyan volt mint amikor egy ócáani vitorlásversenyen több hétig nem látunk szárazföldet, és egyszercsak egyre nagyobb lesz a hajóforgalom, egyre több a madár, változnak az illatok és aztán szép lassan feltűnik a horizonton a szárazföld. Kb így tűnt fel a Palani Road tetején az utolsó frissitőállomás. Persze nem hagytam ki azt sem. Innen egy hosszú lejtő, ahol már hallani a speaker hangját, és a nézők szurkolását.
 
 
  Családomtól kaptam még egy kis biztatást az utolsó méterekre, de még mindig nem mertem kiengedni, láttunk itt már egyett s mást. Az Alidrivera fordulva végig futott bennem az egesz utam Nagyatádtol idáig minden. Nagyon jó, anything is possible feeling lett úrrá rajtam. Klagenfurtban megfogadtam, hogy most mosolyogva és nem vicsorogva futok be. Mögöttem jött egy srác, aki le akart hajrázni a végén, amikor mellém ért megveregettem a vállát és udvariasan intettem neki, hogy őve a pálya nem tolakszom a befutóba. A célvonalon megszólalt a legendás hang, az amiért jöttem: you are an IRONMAN! Olyan mint a mesében. Megérkeztem!
 
 
 

!!! Már csak 14 részletfizetéses hely van !!! Nevezni itt tudsz !!!

Elkezdték kotorni a Balaton medrét, kiderült, mi van a háttérben

Tiszta időben jól látható, hogy a Balaton Tihany és Siófok közötti vízterületén munkálatok zajlanak.


Úttörő kezdeményezés Füreden, ilyen még soha nem volt a Balatonnál

Maga a jelenség nem ismeretlen, de a Balatonnál abszolút újdonság.


Érik az újabb botrány, beépülhet egy kedvelt balatoni szabadstrand

Az egyik utolsó érintetlen partszakaszt számolnák fel.


Valami nagyon jó dolog történt a balatoni kempingekben

2017. november 15. 03:32 - I love Balaton
Valami nagyon jó dolog történt a balatoni kempingekben

Erre kevesen számítottak, de mindenki örül neki.


Megmutatjuk a helyet Tihanyban, ahova évente egyszer juthatsz be

Nem is gondolnád, hol találod.


Itt az új tuti ötlet, így hosszabbítanák meg a szezont a Balatonnál

Nagy szükség lenne ennek a bevezetésére.


Hatalmas változás kezdődik az egyik legnépszerűbb balatoni partszakaszon, elárulták a részleteket

Nagyon sok pénzt költenek modernizációra, de nem egyértelmű, hogy ki jár jól.


10 ok, hogy miért kellene megcsinálnod egy Olimpiai távot

2017. november 17. 07:38 - Kuttor Csaba
10 ok, hogy miért kellene megcsinálnod egy Olimpiai távot

Jövőre először rendezünk Keszthelyen olimpiai távú versenyt. tovább

Szoktál pecázni a Balatonon? Akkor ennél jobb hírt nem is kaphattál volna

Ennek mindenki örülni fog.


Irány a Balaton, mert kezdődik az egyik legmenőbb fesztivál a tónál

Már tizenhatodik alkalommal rendezik meg, és mindig kihagyhatatlan.


575 SUNSET RUN VERSENYKIÍRÁS - 2018

2017. november 3. 11:14 - I love Balaton
575 SUNSET RUN VERSENYKIÍRÁS - 2018

Minden, amit a 2018-as versenyünkről tudnod kell.